A nagy semmirekellő


Ha a meditációs időszakodat mások szemével akarod látni, nem találsz rá kedvező jelzőket. Lehetne másképp is, megjártam annak rögös útjait egy olyan közegben, ahol a szigorú hierarchiában finoman szólva sem voltam a kedvezményezett szerepében ezzel a stílussal. Ahogy kezdtem átlátni ezt a rendszert, annak reménye elenyésző volt, hogy ott érjek el benne ésszerűsítéseket, a saját rendszerembe viszont minden tapasztalatát beépítettem.

Az nem nagyon izgat, hogy mennyien szereznek rólam tudomást, mert a rendszer automatikus. Én végeztem el a szükséges meditációkat és írom ide ki, amit. Nem végeztem mélyebb analíziseket arra nézve, mihez kezdenék, ha erről mindenki tudna a bolygón, mert alapvetően a minél kevesebb ember az ideális. Hisz így a játék célja a játék marad. Bár vannak játékvezetők számára készült játékok és műsorok is, alapvetően a játékosokra van kihegyezve a show.

Ami a problémát jelentette akkor, jelentette végig és jelenti most is, az a pénz kérdése. Mivel látom mindkét világot, azt is látom, milyen ellentmondások és összefonódások tartanak gúzsban egy hibát, amit a két világ eltérő értelmezéséből fakadó félreértések okoznak. Inkább kidolgoztam rá a megoldást, hisz az én személyes problémám sok ember hasonló problémája is és egy hálózati futtatással azonnali tömeges korrekció is kivitelezhető. Azt azonban elismerem, hogy jó okkal történik, ami történik, ám akkor is van ennél (sokkal) jobb megoldás.

Ha a másik fél merev, az emberei meg kockák, akik betojnak a kreativitás legkisebb jelétől, az ember kénytelen megtalálni a megoldást, pláne ha nincs hova hátrálnia. Az ilyen dolgok egy átlagmester szemében abszolút elképzelhetetlenek, szóval amikről beszélek az más forrásból nem beszerezhető. Egy teljesen új (operációs) rendszer lemeditálása nem két perc és nagyon sok "előző életet" generál. Röviden a sztori. Ez a világ egyedülálló és a világvégével vége lett volna, ám én kitaláltam, hogyan menthető át annak minősége.

A visszatérés egy majdnem lehetetlen küldetés. A fönti tudatszintek nem akarnak elengedni, a lentiek meg nem kérnének belőled. Szerintem ez a helyzet a saját paramétereim miatt alakult így, mert a célnak alárendelve magad, tisztességesen ezt nem lehetett ebben a világban másképp megcsinálni. Ha azt mondanám, a bűnözők világát (értsd: vagyonát) megvédem, sok akadály hárulna el utamból. Én azonban ennél sokkal jobbat mondtam, mégsem változott meg sok minden, ami arra enged következtetni, hogy senki sem érti. Ha senki sem érti, az nekem nem pálya, mert a visszatérésnél menőnek is kell lenni az emberek elvárásai szerint.

Kívülről nézve ez egy nagy semmirekellés. Ha lenne elég pénzem mindenre, egy titokzatos zseni lennék, így meg egy szánalmas lúzer. A haveroknak bizonyítás is egy izgi dolog a tízéves időléptékben és közel sem biztos, hogy összerakják. Közben a "galaxis ura" project olyan 45%-on van már, az univerzum ura harcban van a 10%-ért és itt égetővé vált az eddigi égi vezetői, segítői szemlélet alternatívájával előjönni. A környezetem szemével? Szerintem utólag mindenki biztos volt abban, hogy egy rendkívüli ember vagyok és sikerrel járok.